Libabál 2009 fotók

Posted on november 17th, 2009 by bob.
Categories: Zene.

Zenekari képek!
Bulifotók!

0 comments.

Újra a színpadon! :)

Posted on november 12th, 2009 by szasza.
Categories: Uncategorized.

Üdv minden kedves blog olvasónak!

Újra írnom kell,mivel nagy esemény van készülőben! :)

2009. november 14-én Felsőcsatáron ismét színpadra lép a Panche-Rock! Yeah!

Az apropó a szokásos Márton napi Liba Bál, amelyet minden évben megrendeznek és minden évben meg is hívnak minket, de mi nem minden évben vállaljuk…nahhh :) Ezt most nem fejtem ki, de a lényeg, hogy idén – felbuzdulva az augusztusi fellépésünk sikerén – nagy örömmel elvállaltuk a felkérést!

Természetesen országos Barátainkkal a PINKICA zenekarral közösen szórakoztatjuk majd a közönséget, így a jó hangulat magától értetődő! A próbá(k)ról, előkészületekről, a buliról egy következő élménybeszámolóban…

Tehát a lényeg!

Márton napi Liba Bál

Felsőcstár, Kultúrotthon

2009. november 14.  SZOMBAT

PINKICA / PANCHE-ROCK

Gyertek minél többen és érezzétek jól magatokat! :)

Sz.

0 comments.

CETA 2009 Élményeink

Posted on július 31st, 2009 by szasza.
Categories: Uncategorized.

“…sokkal jobban sikerült, mint amire számítottunk…” “…nagyon jók voltatok…” “…mikor zenéltek újra?…” “…ugye nem kell megint egy egész évet várni rátok?…” “…ti miért is hagytátok abba, amikor ennyire jól megy még mindig?…” “…húúú, ez olyan volt, mint a 2000-es CETA fellépésetek…”

Na ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el, miután lejöttünk a színpadról! Igazából ezekért a mondatokért, a közönség reakcióiért, a mosolyokért és a hangulatért már megérte eljönnünk! Pontosítok, csak ezért jöttünk. Nem magunk miatt,nem másért,a közönségért! Kezdjük az elején…

Pont egy évvel ezelőtt volt az utolsó fellépésünk a Zsidányi táborban. Sokat készültünk rá, görcsöltünk is rendesen, de nem volt az igazi. Nekünk nem. Az okok talán abban keresendőek, hogy túlságosan is jól akartuk csinálni és nem arra koncentráltunk amire kellett volna: a közönség szórakoztatására. Miután lejöttünk a színpadról kimondatlanul is azt éreztük mindannyian, hogy ennyi volt, többet nem állunk már együtt színpadon…mivel rossz a repertoár, a kutya nem kiváncsi ránk , nem kell erőltetni azt ami nem megy, nem ránk van már itt szükség, hisz felnőtt egy új generáció, akiknek fogalma sincs arról, hogy kik is az a Panche-Rock. Miért is lenne, hisz ők még a bilit húzták maguk után, amikor mi egy másik korosztálynak játszottuk a számainkat és szórakoztattuk őket…

Szóval világvége hangulat volt és meg is állapodtunk abban, hogy akkor most egy jó ideig ezt ne erőltessük, mert nem muszály. Mindenki ment a maga útján, lettünk közben más zenekarok tagjai, csináltunk jó sok gyereket és alapítottunk családokat (na pont én nem), éltük az életünket, amikor is Pezzy egyszer csak felhívott minket és közölte, hogy “…hát izé, őőő, az van hogy hívták a csatáriak és felkértek minket hivatalosan is egy közös fellépésre a Pinkicával, amit elvállaltunk…” Alap esetben ez nálunk nem így néz ki, mivel mindent előre egyeztetünk és csak utána döntünk egy adott fellépésről, de ez a CETA kérdés annyira evidens volt, annyira egyértelmű, hogy nem volt mese bevállaltuk! :) Még egyszer írom, annak ellenére, hogy kimondtuk, többet nem játszunk!

Na  innen kezdődött minden… Hogy miért? A közönségért! Tudtuk, hogy ezen a helyen igazán kedvelnek minket, a banda fele innen származik, mindannyian itt töltöttük a fél gyerekkorunkat, sokat köszönhetünk a csatáriaknak és ők is nekünk, és egyébként is zenekari pályafutásunk egyik legnagyobb élménye ehhez a már egyszer megrendezett táborhoz köthető. Úgy emlékszem 2000-ben került először megrendezésre a tábor Felsőcsatáron és azon a bizonyos estén akkora bulit csaptunk, hogy az leírhatatlan. Emlegetjük is még egy-egy storyzás közben mind a mai napig…

Kellemes volt tehát az emlék és valljuk be őszintén, tudtuk, hogy ennek a Panche-Rock életérzésnek a büdös életben nem lesz vége és úgy legbelül nem is akartuk, hogy így legyen… Újra bizsergett mindenünk és tele voltunk tervekkel.

Folyt. köv., mert elfáradtam…

Akkor hát jöjjön a folytatás…

Most úgyis van ihletem és kaptam egy kis boldogsághormont az előbbiekben, így talán menni fog és a költői vénám is remélhetőleg előbújik majd a rejtekéből! :) Hozok magamnak egy kávét és rágyújtok egy jó szál cigarettára. Kellemes idő van itt az erkélyen, hús szellő fújdogál, halkan szól egy kis Gibonni (mert az jó, tessék hallgatni!!!), tehát minden adott az alkotáshoz! :)

Szóval… Hogy a tervekből miként lett valóság? Ez egy érdekes történet…

Ugorjunk egy picit az időben. 2009-et írunk már, idősödtünk ismét egy évet, közben belecsöppentünk egy gazdasági válságba, amúgy pedig mindenki éli a megszokott kis életét, gyereket nevel, családot alapít, barátnőzik (gratulálunk BoB és Barbi!), “hajcsa a melót”, zenél valami zenekarban, meg ilyen és ehhez hasonló mindennapi dolgokat csinál, amikor is…. Hát igen! Úgy tavasz tájékán eszünkbe jut, hogy “te úristen, mi elvállaltunk egy fellépést,amire készülni kellene!” Azonnal körtelefonok, szervezkedés, koncepciók és prekoncepciók, tervek, diagrammok :) meg mindenféle hülye ötlet kerül elő, de eredmény semmi. :) Na ezek tipikusan mi vagyunk…

Aztán egy pár hónapnyi lelkes egyeztetés után megszületik a nagy ötlet, tanuljunk új számokat! Na ez már valami! Nem mintha nem tudnánk eleget -úgy 200-at- azért az új számok mégiscsak új számok, nem? :) Szóval időpont egyeztetés Pezzyvel, a család nagyobbik fele -ikrek és Edina- épp vidéken, így van egy kis szabadidő és én is pont ráérek. Autó, telefon, cigi, kávé és indulás Győrbe a nemes cél érdekében: összeállítjuk az új repertoárt! Nos, több órás storyzás és zenehallgatás után megszületett az új Track List, amely több hetes késés után eljutott mindenkihez azzal a jelszóval, hogy “mindneki tanulja meg a következő próbára a számokat!”…

És hogy ennek mi lett az eredménye? Hmm… Ahogy becses zenekari kollégánk és fő kritikusunk BoB mondaná “muszály ezt fiúk? inkább azt csináljátok, amit eddig, ha már mindenképpen zenélni akartok!” És mint mindig, megint neki lett igaza. Az új számok megtanulásából nem lett semmi, pedig nagyon elhatároztuk! Hogy miért nem? Be kellett látnunk, hogy nem megy. No nem a számtanulás, inkább a próbák egyeztetése nem járt igazán sikerrel. Szétszóródtunk a világban, mindannyian elfoglaltuk magunkat más fontos dolgokkal, leköt minket a napi rutin és mindezek mellett képtelen voltunk intenzíven próbálni, ami elengedhetetlen lett volna. Így maradtunk a jól bevált régi módszerünknél: próbáljunk egyet fiúk és meglátjuk.

Nos próbáltunk. Minden képzeletet felülmúlt az a hozzáállás, amit tanusítottunk a próbán, konkrétan örömzenéltünk és nem görcsöltünk be azon,hogy mi vén zenészek majd jól beégünk a fellépésen. Tehát a számtanulások és intenzív próbák helyett összesen 1 azaz egy darab fránya  próbát tartottunk és így merészkedtünk ki a CETA színpadára. Merész vállalkozás, de megérte. Hogy miért? Mert végre azt csináltuk, amihez értünk…szórakoztattunk! :) Ez megy nekünk. Csak és kizárólag azért,mert van egy kiváló és minden körülmények között hálás közönségünk, akik mindig vevők a dolgainkra és azon az estén ŐK ott voltak! Köszönet ezért nektek/nekik!

Na de ne szaladjunk ennyire előre…

Ott tartottam, hogy a próbán túl voltunk és elérkezett a fellépés napja. A normális ilyen esetekben az lenne, hogy tele gatyával és egy-két nyugtató itallal a szervezetünkben megérkezünk és szétparázzuk magunkat amíg színpadra nem lépünk. Ehelyett teljesen lazán és minden egyéb hangulatfokozó italtól mentesen :) beállítottuk a cuccot és hagytuk, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell!

És akkor itt ismét egy kis kitérő… Nagy köszönettel és baráti vállveregetéssel tartozunk a PINKICA zenekar összes tagjának, amiért évek óta elviselik, hogy kvázi fel és levezetnek minket egy-egy fellépésünk alkalmából! Köszi fiúk! :) Tudjuk, hogy nem érdemeljük meg, de mi vagyunk az idősebbek! :) Szeretünk veletek játszani! :) Ugyebár az tudvalévő, hogy mi már egy teljes bulit nem vállalunk, mert nem érezzük, hogy képesek lennénk normálisan végigcsinálni, de velük közösen szívesen fellépünk. Több ilyen alkalom is volt már és reméljük még több lesz a jövőben!

SPECIAL BIG THANKS PINKICA! :)

Visszatérve a bulira…  A Pinkica bemelegített. Saját magukat is és a közönséget egyaránt. Igen jól nyomták! :) Aztán egyszer csak eljött az éjfél. Így visszagondolva úgy mentünk fel a színpadra, mintha tíz évvel ezelőtt tettük volna ugyanezt…rutinból. Pedig aztán… Szóval indult az első szám és jöttek az első hangok, Titu jellegzetes orgánuma, Maxi dörmögő basszusa, Pezzy reszelése,Szasza csépelése, Stapi hangszínei, BoB reakciói minderre :) és egyszer csak összeállt az a jellegzetes PR hangzás! Közben jöttek a mosolyok lentről, a kezek a magasban effektus és az a szeretet amivel fogadtak minket. Mit ne mondjak, borsódzott a hátunk. Teljesen meglepve láttuk onnan fenntről, hogy olyan régi arcok is eljöttek megnézni minket, akikre abszolúte nem számítottunk! Voltak ott Kópházáról (fan clubunknak örök hála, Bea és csapata!!), Zsidányból, Nardáról, Felsőcsatárról, Pornóról, Vaskeresztesről, Horvátlövőről,Peresznyéről, Undról és  még sorolhatnám,hogy honnan, de nem teszem…

Tök jó volt látni, hogy korosztálytól függetlenül élvezték azt, amit adni tudtunk nekik és elnézték nekünk az esetleges hibáinkat, vagy a néhol hamiskás hangokat…mert nem ez volt a lényeg! Aznap este mindenki, aki a mi korosztályunkhoz tartozik (vagy idősebb) újra átélte a régi horvát bulik hangulatát és nosztalgiázott velünk együtt, aki pedig a fiatalabb generációt képviselte, élvezte a kissé poros, de a mai napig aktuális dallamokat “pancserokkos előadásban”!

Mert ez volt a célunk! A szórakoztatás! Ezért jöttünk és ezért vállaltuk!

Be kell látnunk, hogy ehhez értünk és ennél többek mi már nem leszünk. Legalábbis így ebben a formában nem…de nem is akarunk mások lenni…ez áll jól nekünk és ezt élvezzük! Ennyi!

Tehát a buli jól sikerült, volt megint Cesarica, Kako je dobro, Nadalina, Hrvatski mix, becsúszott egy-két nagyar szám is, mert ugye ezek nélkül nincs Panche-Rock buli…és a végén az elmaradhatatlan Boldog szép napok… Játszottunk a megbeszélt 1h helyett 2,5h-t, zeneileg nem voltunk a toppon, de ahogy Miska barátunk (pinkica) tegnap este egy pohár valami mellett megfogalmazta: “Szasza, amikor felmentetek a színpadra megőrültek az emberek és voltak a bulinak bizonyos részei, amelyek olyanok voltak, mintha ez az egész egy nagy “panche-rock-szekta” party lenne…” :) Viccesen hangzik, de igaz! :) Ennél nagyobb elismerést még az életben nem kaptunk szerintem és a megfogalmazás is helytálló.

Tényleg DURVÁN JÓ A KÖZÖNSÉGÜNK és hálásak vagyunk nekik minden egyes tapsért és ovációért!

Külön köszönet a szervezőknek, akik meghívtak minket és lehetővé tették, hogy velünk együtt sokan mások is újra átéljék a régi bulik hangulatát! Remek volt, no!

Azt hiszem mára ennyi..

Találkozunk kb. 1 azaz egy év múlva, mert ez már hagyomány nálunk…

Ha olvassátok, nyugodtan kommenteljetek és nézegessétek a képeket, amelyeket egy bejegyzéssel lejjebbről értek el, vagy a “fotóalbum’ menüpont alól!

SzaSza

2 comments.

ZITA 2008 képek

Posted on augusztus 31st, 2008 by szasza.
Categories: Zene.

Képek feltöltve!

Kellemes böngészést! :)

Sz.

1 comment.

ZITA 2008

Posted on augusztus 15th, 2008 by Pezi.
Categories: Zene.

Üdv!

A képek hamarosan jönnek és egy élménybeszámoló is…

Addig is türelem… :)

0 comments.

Nagy a boldogság..

Posted on február 13th, 2008 by szasza.
Categories: Uncategorized.

Bizony nagy… Megérkeztek! :)

A tegnapi és a mai napon világra jöttek a legifjabb Panche-Rock bébik! :)

Időrendben:

2008. február 12. Pezenhoffer Ábel és Zita -akik ikrek – szüleik Balázs és Edina

2008. február 13. Pezenhoffer Gordana, szüleik Laci és Nikoletta!

Szerintem nem semmi, hogy szinte egy napon egy zenekar két tagjának ugyanazzal a vezetéknévvel egyszerre három gyermeke születik meg. :) Na ilyet is csak a “pancserokkosok” tudnak! :) Egyébként ajánlom UriGeller figyelmébe az esetet..:)

Viccet félretéve! Pezzy,Edina, Maxy,Niki no és a gyerkőcök! A Stapi, a Titu, a Bob és jómagam nevében kívánok Nektek nagyon sok együtt töltött boldog percet, órát, napot és évet, mindehhez kitartást és legfőképp egézséget… :) Szombaton pedig “pisiltetünk”és nagyon megünnepeljük, hogy követtétek Krisztián illetve István jó példáját és apukák lettetek! :)

BoB! Fel kell kötnünk a gatyánkat, mindenki teljesített,most rajtunk a sor! :)

Respect

3 comments.

Libabál

Posted on november 13th, 2007 by Pezi.
Categories: Zene.

“…csak azt nem értem, hogy miért dolgozunk, amikor egész életünkben zenélhetnénk…”

Hát üdvözlet mindenkinek, aki olvassa az írást és engedjétek meg, hogy ezzel az idézettel kezdjem, ami egy általam nagyra becsült baráttól származik. Szóval valahogy így van ezzel az egyszerű hobbizenész egy jól sikerült buli után. Először is köszönjük a lehetőséget a rendezőknek, a Tímár-Triónak az együttműködést, valamint végül, de nem utolsósorban a közönségnek a fantasztikus hangulatot!

Na ez most igazi volt! Úgy értem, hogy minden olyan régi emlék és élmény megvolt, amire már régóta vártunk. A pakolás, az, hogy a saját felszerelésünkön játszottunk és az is, hogy a végén együtt össze is pakoltunk. Van a csatári kultúrnak egy varázsa szerintem. Legalább is én nagyon jól éreztem magam. Ez a fellépés egy kicsit pontott tett a csatári búcsú be nem fejezett mondatának a végére. Szerintem ez így sokkal kerekebb volt, felszabadultabb és gördülékenyebb. Hogy mi lesz ezután, az még kérdés. Annyi biztos, hogy szeretnénk sok új számot megtanulni, mert lássuk be, kissé megkopott a repertoir :-) . A fejleményekről még mindenképpen írok itt a blogba, addig is jó szórakozást minden olvasónknak a képekhez!

0 comments.

Újra a deszkákon…

Posted on október 30th, 2007 by Pezi.
Categories: Zene.

Gyorsan elrepült ez a pár hónap a csatári bucsu óta. Azt viszont biztosan nem mondhatom, hogy nincs mit írnom. :-) Hol is kezdjem? A legjobb időrendi sorrendbe haladnom.

Először is mégegyszer szeretném a zenekar nevében mindenkinek megköszönni, hogy a nem túl szerencsés időpont és időjárás ellenére megtiszteltek bennünket augusztus 20-án. Köszönjük! Természetesen azoknak is köszönettel tartozunk, akik lehetővé tették, illetve segítettek minket. Puno hvala tehát a Sportkörnek és a Pinkicának.

A buliról is szeretnék írni és hát ez a pár hónap kihagyás a blogon egy kissé árulkodik arról, hogy én személy szerint talán kritikusabban emlékszem fellépésünkre. Talán az objektív értékeléshez szükség volt a készült felvételek meghallgatásához is és ez nem volt elérhető azonnal. Az első élményektől, most már “biztonságos” távolságra vagyunk és így egy kicsit tisztább gondolatok születhetnek. Mint mindenből, ebből is tanulhattunk. Hogyan lehet mégjobban összeválogatni számokat, egyáltalán érdemes-e ilyen hosszú blokkokat csinálni, érdemes-e egyáltalán esetünkben két blokkot csinálni. Valamint nem utolsó sorban mely számokat érdemes és melyeket nem. Az már csak egy személyes bánatom, hogy végül nem sikerült valami új számot előadnunk. Ami persze kivétel nélkül mindenkire ráfér, az a gyakorlás. Másképpen nem lehet pótolni azt a rutint, amit annak idején a hétről hétre zenélés megadott. Mivel teljes bulikat már nem vállalunk, ezért kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, de attól még nagyon sokat számít. Nagyjából ezek lesznek a következő összejövetelünk témái.

Van egy hírünk is, azoknak, akik nem tudják még. November 10-én az iskola libabálján elválaltunk egy 1-2 órás fellépést. Hát ez most egy újabb alkalom :-) Remélem a szerencsésebb időpont olyanokat is elcsábít, akik a bucsui bálra nem tudtak eljönni. Próba pedig november 3-án délután úgy 2 és 6 között valamikor.

0 comments.

Meghívó

Posted on augusztus 8th, 2007 by Pezi.
Categories: Zene.

Kedeves Olvasók, Barátaink, Ismerőseink!

Várunk mindenkit szeretettel!

plakat_vegleges_res.jpg

Panche-Rock

0 comments.

Még kettő…

Posted on augusztus 6th, 2007 by Pezi.
Categories: Próba.

Az az még két próba van hátra. Azért örülök, hogy mindenki komolyan veszi a dolgot. Ráadásul még ha szét is énekeljük a torkunkat, jó ez a hosszú próba. Itt szólnék azoknak, akik a végén gyorsan elmentek, hogy egy-két számot találtunk még a Szaszával, meg a Maxyval, amik valahogy “útközben elvesztek”. Ezeket még megpróbáljuk berakni műsorba. Itt megjegyezném mégegyszer, hogy tessék otthon bátran bűvészkedni az excel táblákkal, ha az idő engedi. :-)

Még egy fontos dolog: A következő próbára mindenki hozzon magával egy golyóstollat! István te hozhatsz örökírót is. :-)

0 comments.

Repertoir 2

Posted on július 26th, 2007 by Pezi.
Categories: Próba.

Jó rég óta nem írtam. Több, mint 2 hónapja.

Mit is mondjak, közben meg lett minden, ami hiányzott. Úgy látszik már a gyerekek is érdeklődnek a szövegkönyvek iránt :-) A próbákról annyit, – és ezt most inkább a tagok figyelmébe ajánlom – hogy remélem nem csak nekem tűnik úgy, hogy lassan mindenkibe visszatér a régi rutin. Itt most visszatérnék a Krisztián által javasoltakra is, mert szerintem jobb, ha itt is elmondom. Nagyon fontos, hogy a hátralévő próbákra mindenki a lehető legtöbbet készüljön és ami a legfontosabb : A PRÓBÁK NAPJAIN, MINDENKI, DÉLUTÁNTÓL ESTIG RÁÉR!!!

25 nap van még a fellépésig.

25 napból 3 x 8 órája mindenkinek van.

Éppen most beszélek Szaszával. Szombaton össze kéne jönni egy plusz próbára, ének nélkül. Részletek telefonon.

Nos ez nem jött össze…

0 comments.

Repertoir

Posted on május 18th, 2007 by Pezi.
Categories: Próba.

Érdekes dolgok alakulnak ki abból, amikor valami nincs meg.

Ezúttal nem találtuk a horvát számok szövegkönyvét. Mégegyszer mindenki nézzen körül otthon. Bob, te meg a túrd fel légyszíves a próbatermet. Ha meglesz, csinálunk róla egy biztonsági másolatot. (folyt. köv. készülök egy balettre)

Ebből az egészből az lesz minden valószínűséggel, hogy nem csak horvát számokat fogunk játszani, hanem gyakorlatilag olyan vegyesfelvágottat, mint régen egy átlagos bálban. Közben begépeltem a magyar számokat is egy külön listába, de konkrét műsort még nem raktam össze. Talán a héten lesz rá időm. Tényleg, aki olvassa és szeretne számot kérni. itt megteheti. A blogon kért számokat mindenképpen megpróbáljuk eljátszani és meg tudjuk azt is mondani, hogy kb. mikor. Ezen az ötleten még agyalunk. Na, késő van. Még jövök.

4 comments.

Próba – április

Posted on április 14th, 2007 by Pezi.
Categories: Próba.

Üdv mindenkinek!

Nagyon jó próba volt tegnap. Most egyenlőre nem érek rá, de majd még leírom, ami fontos. Szóval bővítés coming soon…

Isten éltessen Pali!

Hát akkor folytatnám. (2007.04.20.) Közben eszembe jutott, hogy kihagytam a listáról még egy-két számot. Azokat, amiket azóta tanultunk és a régi lista készültekor még nem volt a repertoárban. Ma hívott a Gyuri Zsidányból és kérdezte, igaz-e, hogy augusztus 20-án játszani fogunk Csatáron. :-) Jó érzés. Mondtam, hogy igaz hát, és feltétlenül jöjjön el. További infókat pedig itt a www.panche-rock.hu oldalon talál. Ezenkívül meg szóljon sok embernek, hogy lesz buli. Azt is meg akarta nekünk tenni, hogy nyomtat plakátokat és kiragassza a környéken. Természetesen mondtam neki, hogy ne fáradjon. Legfeljebb ha majd mi csinálunk, akkor adunk neki belőle.

Közben itt örülök, hogy a tagok használják az Outlook-naptár adta előnyöket a próbák tervezésénél. (Bob, Sásdi :-) ) Ha már írok, Krisztián, ha vannak zenekaros képeid, azokat hozd el a próbára és a četa-s videót is. Bob, annyi kérésem volna, hogy készítsd elő a fényképezőgépet, mert kéne végre valami olyan fényképet is csinálni és felrakni ide, amin mindenki rajta van. Szerintem. Szerinted?

Tagoknak:

Próba updated: május 5. Kérném a visszajelzéseket. [2007.04.27.] Pezi

Marad az eredeti 12-i időpont.

2 comments.

“… a következő számot kérésre játsszuk..”

Posted on március 21st, 2007 by Pezi.
Categories: blabla.

Bevallom őszintén, hogy bizony mostanában elhanyagoltam a blogot. Hát itt az idő, hogy folytassam az eredeti elánnal, különösen azért, mert egy kedves blogolvasónk is felhívta rá a figyelmemet. :-) Móni, már rég felvettelek skype-ra, nézz majd rá!

Kifogásokat nem keresek, mert nincsenek, egyszerűen lusta voltam írni, vagy legalábbis nem éreztem, hogy kéne valamit. Persze most mondhatja mindenki: most is csak azért írok, mert szóltak, így hát kitalálok valamit. Nem. Akkor már akkor írtam volna, amikor megkaptam a nógatást. Ma este viszont tényleg írhatnékom támadt, szerintem akkor is írtam volna, ha nem figyelmeztetnek.

Amint az olvasók is látják új hátteret kapott a blog és a fotóalbum is bővült. Jó lenne valami Panche-Rockos fotókból készült montázs a háttérbe. Ezúton is kérünk minden blogolvasót, hogy ha tudna bármilyen fotót rendelkezésünkre bocsátani (természetesen kölcsön), azt juttassa el vagy a Bosits Tamáshoz, vagy küldje el mail-ben az info@panche-rock.hu címre. Kösz.

Visszanéztem a korábbi postokat és igazából nem találtam konkrét, csak homályos utalásokat a fellépésünket illetőleg. Nos kedves olvasók, örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a

Panche-Rock együtes 2007. augusztus 20-án a felsőcsatári kocsmaudvaron a Pinkica együttes társaságában megpróbálja újra szórakoztatni a nagyrabecsült minket szerető közönséget.

Ezen a ponton szeretnék valami nagyon fontosat elmondani:

A magam részéről mindenképpen, de minden valószínűséggel a többiek nevében is mondhatom, hogy az idei fellépést szinte kötelezőnek tekintjük. Mégpedig azért, mert az a közönség, azok az emberek, akik akárhányszor találkozunk, minduntalan arról fagatnak, hogy mikor lép fel újra a zenekar, minden tiszteletünket és hálánkat megérdemli! (és még 3 felkiáltójel!!!) Ha valaki nekünk 2000-ben azt mondja, hogy hét év csend után úgy fogjátok érezni, hogy az emberek alig várják, hogy hallhassanak benneteket, akkor azt valószínűleg betudtuk volna egy ilyen buli utáni túlhevültségnek, vagy egyéb más hangulatfokozók hatásának. :-)

Más:

Most úgy tűnik, hogy a következő próba valamikor április közepe táján lesz. 14, vagy 21. Elvileg péntekre Szasza megüzeni Jersey szigetéről. Ha olvassa a blogot, akkor írjon is bele! :-) Egyébként meg “Tamás-bátyának” üdv, and just like Lenin said: learning, learning, learning!

Na jó éjt!

0 comments.

Elmélkedések…

Posted on február 8th, 2007 by Pezi.
Categories: Uncategorized.

Ma egy kicsit ilyenem van, amolyan megvilágosodás-féle. A dolog arról szólna, hogy az érzelmi indíttatású álmok, ötletek, tervek hogyan szelídülnek racionális és megfontolt munkává.

Amikor újrakezdtük ezt az egész próbálgatást, akkor már közel öt év telt el azóta, hogy nem zenéltünk. Ez elég hosszú idő volt ahoz, hogy egyre erősebb késztetést érezzünk az iránt, hogy újra színpadra álljunk. Ahányszor csak találkoztunk, nem telt el pár perc és máris a zenéről beszéltünk. Időnként külön persze itt-ott beálltunk egy kicsit zenélni, amolyan gőzkieresztésnek. Azonban ezek az alkalmak nem tudták visszaadni azt, amire igazán vágytunk; a közös zenélést, a régi összhangzást, azt, amikor egy pillantásból tudjuk, hogy mit akar a másik, a Bob hangosítását, a fáradt hajnalokat a “reggeli inteligenciával”.

Egy idő után eljött az a határ, amikor senki sem bírta tovább a “tétlenséget”. Ez volt 2005 őszén, amikor újra nekiálltunk havonta egyszer próbálni. Ide vág a bevezető mondat első fele, az érzelmi indíttatású nagy terv. Talán nem tévedek sokat akkor, ha azt gondolom, hogy mindannyiunk fejében valami hasonló elképzelés fogant meg a nagy visszatérést illetőleg. Olyanok mint, nagy koncert szerű buli, tök új számok és egyéb performance-ok. Neki is álltunk nagy lendülettel, komoly előkészületekkel és azt kell hogy mondjam, hogy valami meg is csillant, hogy úgymondjam. Aztán 2006 tavaszán összeomlott a hat emberre nehezen szervezhető próbák rendszere és télig csendben is voltunk. (na itt igen diplomatikus voltam… :-) ) Némileg sikerült a feszültséget csökkenteni, úgyhogy nagyon nem strapáltuk magunkat a nyár folyamán, hogy: “Hé, most mi lesz, nem játszunk?”.

Szóval kissé letisztultan, megnyugodva decemberben folytattunk a próbákat és ez az a pont, ahová a bevezető mondat második része illik, az az a racionális, megfontolt munka. Hogy miket vetkőztünk le? Hát sokmindenre rájöttünk és sokmindent beláttunk. Többek között, hogy nem kellenek tök új számok, csak módjával, nem kell koncertről álmodozni, elég lesz valahol jó időben egy buli. Valamint ami a legfontosabb: Jól azt tudjuk csinálni, amit régen is csináltunk. A közönség is valószínűleg azt a Panche-Rockot várja vissza, akit legutóbb hallott. Mindezen túl biztos vagyok benne, hogy volna bennünk képesség még sokmindenre, csak nem most. Még nem. Sok minden függ attól, hogy hogyan sikerül majd a fellépés. A próbák sokkal biztatóbbak és sokkal több a pozitív visszajelzés magunktól, ami egyértelműen motiválóan hat mindenkire

Végezetül, hogy a postnak aktualitása is legyen, – aki olvassa vésse be – február 17-én, délután próba. Valószínüleg korábban a megszokottnál, mert Szabolcs barátunk “bérdobol”.

2 comments.

Próba

Posted on január 31st, 2007 by Pezi.
Categories: Próba.

Azt hiszem, hogy ha így haladunk, akkor nem lesz gond augusztusra.

2 comments.

Próba

Posted on január 25th, 2007 by Pezi.
Categories: Próba.

Összemixelni számokat remek dolog. És az is, hogy élvezzük ezt a dolgot. Azt hiszem, hogy annyiban lett másabb az idei próbák menete, hogy most nem csak egy lehetséges célt tűztünk ki, hanem egy konkrét elvállalt fellépés lebeg a szemünk előtt. Ez szerintem nagyban meghatározza, hogy mennyire is vesszük komolyan a dolgot. Az érdekes az benne, hogy két egymással ellenkező folyamat történik egyszerre. Az egyik az, hogy nem bajlódunk úgymond a magasröptű elképzeléseinkkel, tehát viszonylag egyszerű de hatásos megoldásokat igyekszünk választani a zenék összerakásakor. A másik pedig, hogy ugyanakkor igyekszik mindenki a tőle telhető legtöbbet megtenni, vagyis nincs ez a “úgyis ráérünk” hozzáállás.

Emlékeztető az olvasóknak: 2007.01.27. – 14.30.

0 comments.

Próba

Posted on január 17th, 2007 by Pezi.
Categories: Próba.

Jó zenék mennek most épp a radio croatica-n. Mindenkinek tudom ajánlani. www.radio.croatica.hu

Készülünk haza. Holnap próbálunk. Bob, ha olvasod, füts be casino online france légyszíves :-)

Jó dolog ez a próbálgatás, pláne, hogy most célja is lett aug. 20-án. Remélem összejön.

Na, elindultunk.

0 comments.

Cél

Posted on január 15th, 2007 by Pezi.
Categories: Uncategorized.

Tettünk egy ígéretet.

2007. augusztus slots 20.

Nem ragozom tovább.

2 comments.